Kerítésszaggatók


Krupincza Mia

Nagy az Isten állatkertje, alacsony a kerítés! Tartja a mondás. Botka László, Szeged vacilálásáról ismert első embere, és az egykor szebb napokat látott MSZP miniszterelnök-jelöltje a napokban erre még inkább rátromfolt. Ha ők kerülnének hatalomra 2018-ban, akkor bizony még kerítés sem lenne!

Ugyanis a szocik reménysége elbontaná a déli határon felhúzott kerítést, ezzel szabad utat nyitva a migránsáradat előtt. Mert szerény véleménye szerint arra nincs szükség, európai határai biztonságban vannak. A migránshelyzet csak álprobléma. Lárifári!
Egyébként is micsoda dolog az, hogy mi ezeket a jobb sorsra érdemes, zömében a huszas és harmincas éveiket taposó fiatal férfiakat nem szívesen látjuk az öreg kontinensen.

Ősszel a népszavazási kampány dübörgésekor kapott hideget-meleget az az aktivista vagy szószóló, aki felvállalta a véleményét, és meg is indokolta miért teszi le a voksát a NEM mellett. Békéscsabán is nem egyszer szemtanúja voltam, ahogy felbőszült baloldaliak szinte ráborították a standot a Fideszesekre, és tücsköt-békát kiabáltak rájuk, sőt egyesekről még a keresztvizet is levették a nagy fröcsögések közepette.

Voltunk azokban a hetekben minden: embertelen senkik, fizetett propagandisták, gyűlölködők, de a náci bélyeget is ránk sütötték a legelvakultabbak.

A rendszerváltás évében születtem, így az akkori eseményekről jómagam is csak a történelemkönyvekből és a családi históriákból tájékozódtam. De a történetekből egyértelműen az jött le, hogy a negyven évnyi rabiga után mindenki várta a csodát akkoriban, egy új élet kezdetét egy felszabadult országban. Azonban a kezdeti lendület pár évvel a vélt vagy valós mérföldkövek után mégsem jött el, sőt pár évvel az első demokratikus választások után legatyásodva ott álltunk egy Bokros-csomaggal a nyakunkban, és álmodozó szemekkel kacsingattunk a szinte elérhetetlennek tűnő Európai Unió felé.
Azt követően, hogy az ország némiképp lábra állt, és az első Fidesz-kormány idején kezdetét vette egy gazdasági fellendülés - amelyet 2002 és 2010 között a baloldali kormányok meg sem közelítettek – és az uniós tagságról is zajlottak a tárgyalások, majd 2004-ben mi is a nagy közösség tagjaivá váltunk, ismét beköszöntött a reménykedés kora, amelyet tetézett egy világválság is.
Azonban hála a jó szakembereknek és a felelős döntéseknek Európa hamar túljutott a krízisen, és miközben az arab tavasz hurrikánja levitte pár diktátor fejét, addig Európa nagyjából talpra állt a második Orbán-kormánnyal karöltve, amely 2013-ban hazaküldte az IMF-et, és ennek köszönhetően újabb fejlesztésekbe tudott belevágni.

Így zajlott tehát Európában az élet, a gazdasági szereplők bonyolították egymás között ügyleteiket, és évről-évre egyre jobb eredmények születtek szinte minden országban, beleértve ebbe az egykori szocialista blokk államait is. Azonban szinte a semmiből 2014-ben feltűnt egy veszedelem, az ISIS, az Iszlám Állam, amelynek rémtetteiről egyre naturálisabban tettek közzé beszámolókat a portálok és a híradások. Ezután pedig nem volt megállás, 2014 karácsonya előtt a Charlie Hebdo szerkesztőségét érte támadás, majd 2015 tavaszától kezdetét vette egy modernkori népvándorlás, egyesek szerint invázió, amelynek a végét még mindig nem látjuk, és amely jelenséget egyre több terrorcselekmény és no go-zónás városi legenda övez. A héten a manchesteri Ariana Grande koncerten történt támadás rázta meg a világot. A show legvégén egy pokolgép robbant. 22-en életüket vesztették a tragédiában, míg 50-en megsebesültek. A legfiatalabb áldozat mindössze nyolcéves volt. A robbantás kitervelésével és elkövetésével egy líbiai származású fiatal férfit gyanúsítanak.

Mindezek után is az Európai Parlamentben helyet foglaló honatyák ahelyett, hogy drasztikusabb lépésekhez folyamodnának, és megfékeznék ezt az áradatot, még azelőtt, hogy a Wass Albert által A patkányok honfoglalása című írásban bekövetkezett sunyi hatalom átvétel bekövetkezne, azon tipródnak, hogy ezt a munkaerő tartaléknak nem nevezhető, lassan már milliós létszámra rugó migránsközösséget miképp osszák szét. A koncepció sebei külön megérnének egy misét - esetünkben pedig egy írást - de legyen most annyi elég, hogy Ali és akár 40 főre is tehető pereputtya nem biztos, hogy kitörő lelkesedéssel szedné a sátorfáját Svédországból azért, hogy a V4-es országokba térjen vissza. Mert bizony itt a szociális juttatások összege jóval csekélyebb, és a társadalom sem biztos, hogy jól tolerálná a messziről jött embercsoportot.

Bár Botka László már több ízben azt nyilatkozta, hogy a szocik utolsó vörös bástyájába, Szegedre szívesen fogadnának be migránsokat, vélhetően ehhez a lépéshez a lakosságnak is lenne pár keresetlen szava. Meglehet, hogy most embertelennek tűnök, de igenis egyetértek azzal, hogy kifizetődőbb a nehéz sorsú arab országokon helyben segíteni, mintsem párhuzamos társadalmakban élni, békétlenül, egymástól rettegve Európa szívében.
Így ezek után kedves Botka úr, kérjük, koncentráljon inkább az országjáró körútjára, építgesse a maroknyi, pár százalékosra töpörödött pártját, és kösse fel jövőre a gatyát, mert Önnek kerítésrombolás helyett építkeznie kell, majd és védekeznie a tavaszi áradással szemben!

képek forrása: ripost.hu, hvg.hu, telegraph.co.uk

https://reaktor.blogstar.hu/./pages/reaktor/contents/blog/41770/pics/lead_800x600.jpeg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?