Megerőszakoltak és megkínoztak.


Magyar Nő

Ezzel a tudattal kell élni élete hátralévő részét Laure-nak. Laure 18 éves, egyik este békésen sétált Párizs egyik elővárosában.

Későre járt. A lépteit sietősre fogta, gondolatai az aznap történtek körül forogtak.

Majd egy váratlan pillanatban három fiú elkezdett üvöltözni vele, talán először nem is értette, hogy mi történik körülötte.

Az utca csendjében hirtelen a tudatába hasított a felismerés: egyedül vagyok. Sötét van. Nincs itt senki rajtunk kívül. Nekem kiabálnak. De miért? Mi rosszat csináltam? Azt kiabálják: Fehér lány vagy, disznóhúst zabálsz, ezért megerőszakolunk!

Négy kamasz (a legfiatalabb 13, a legidősebb, a bandavezér 17 éves volt) körbevette, azonnal elrabolták a mobiltelefonját, és leszaggatták az ékszereit.

Egy közeli parkba vonszolták, ott levetkőztették, és először a 17 éves török bandavezér megerőszakolta. A többiek közül az egyik könnygázzal fenyegette, egy másik csavarhúzóval szurkálta, majd egy bottal ütötte a csontjait, a harmadik kisfiú, hiszen még csak 13 éves, égő cigarettacsikkeket nyomott el a lány testén. Később mindannyian megerőszakolták, a legfiatalabb is.

Laure-t ezután életveszélyesen megfenyegették, majd otthagyták.

Egyedül, meggyalázva, életét és álmait keresztbe törve, leszaggatott ruhákban.

Hajnalban találták meg. A lány arca a sok ütlegeléstől úgy megdagadt, hogy a vonásait sem lehetett megismerni. Több csontja eltörött.

Miért? Miért? MIÉRT???

Csak ez visszhangzott a fejében, amíg a hideg földön feküdt.

Akkor még nem tudta a választ: azért, mert francia.

Nem is értette volna, hisz saját hazájában van. Az évek óta jól ismert fák között, amelyek állandósága biztonságot nyújtott. Az ismerős házak és kerítések, a mosolygó peron, az otthon viszontlátásának öröme.

Minden semmissé vált azon az éjszakán. A biztonság helyére a kétségbeesett rettegés, fájdalom fészkelte be magát.

Nem nyúlok olyan közhelyekhez, hogy rettegéssel teli borzongással tölt meg Laure története. Nem írom, hogy nőként gyomorszorító érzés már csak az is, hogy megpróbálom beleképzelni magam az elképzelhetetlenbe.

Nem emelem ki külön, hogy muszlim gyerekek tették ezt. Ha kiemelném, a döbbent félelem úgyis elhomályosítaná, amit mondani szeretnék. Talán meg sem tudom fogalmazni, amit ennek kapcsán érzek.

A gyerekek elismerték a bíróságon tettüket. A legidősebb bűnöző, aki 30 évet kapott, 17 éves volt. A legfiatalabb 13. A bíró szerint rasszista erőszak történt: franciaellenes rasszizmus.

A tárgyaláson elmondták: francia lányra vadásztak. Az egyik bűnöző azt üvöltötte a tárgyaláson a bírónak: "Gyűlölöm a franciákat!". 

Vadásztak. Gyűlölik a franciákat.

Csak próbálom ízlelgetni a szavakat, de minél tovább teszem, annál több keserűséget érzek. Dühöt, kétségbeesést, félelmet. Nem akarok olyan országot, ahol ez megtörténhet!

Ébredj Európa! Ki lesz a következő? A lányod? Az unokád? Te Magad? A feleséged? Vagy édesanyád?

Mi kell még? Mi kell még ahhoz, hogy rájöjjetek: idegenek vagytok a saját hazátokban! Karba font kézzel ültök és nézitek; hogyan omlik össze minden, amit úgy szeretünk.

Nem akarok ilyen országban élni.

Sem nőként,

sem leendő anyaként,

sem emberként.

egy nő tollából.

(a kép forrása: http://quotesgram.com/img/abused-girl-hurt-quotes/4779329/)

https://reaktor.blogstar.hu/./pages/reaktor/contents/blog/41767/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?